Vemhes kanca takarmányozása - Szeressünk okosan Mindenki, akinek a kancája vemhes, komoly várakozásokkal telve igyekszik kielégíteni a vehemépítés szükségleteit. Általában a tenyésztõk körében ez mindig egyfajta csodavárással párosul, mely szerint hátha éppen most fog az a csikó megszületni, amely majd beteljesíti a tenyésztõi álmokat. Hobbilovasoknál az egész csikószületés maga egy csoda, ennek megfelelõen próbálják õket takarmányozni. Mint oly sokszor, most is kénytelen vagyok elsõként a gondoskodó állat-szeretetet kiemelni a „rossz szeretet” ellenében. Ez azt jelenti, hogy azért mert egy kanca vemhes, még nem kell kétszer annyi takarmányt adni neki, abban a hiszemben, hogy „kettõ helyett eszik”. A vemhesség utolsó harmadában, azaz a 8. hónap közepétõl lesz akkora a vehem, hogy érdemes azt pluszban táplálni. Ne etessük túl a vemhes kancát Amennyiben túltáplálunk egy kancát, akkor a túlkondíció jelentõsen megnehezíti az ellést, és a túltápláltságtól függetlenül általában satnya csikók születését eredményezi. A vemhesítés idõszakában is kövér kancák általában igen nehezen vemhesülnek. A tenyészkancák takarmányozásánál a legfontosabb a kiegyensúlyozottság. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan jó minõségû, mindenképpen penész-, azaz toxinmentes takarmányt kell etetni a kancákkal. A fedeztetés/termékenyítés idõszakában jótékony hatású az úgynevezett flushing, azaz egy megemelt energiatartalmú takarmány etetése a mi esetünkben. Ez azért hasznos, mert ha a kanca a fedeztetés idõszakában javuló kondícióban van, akkor jobb a vemhesülési arány. A stresszmentes környezet a vemhesség elsõ 30 napjában kiemelten fontos, mert ekkor a legnagyobb az embrióelhalás, illetve a 90. napig a felszívódás veszélye. Ha a kancánk már elmúlt három hónapos vemhes, akkor nincsen semmilyen különleges teendõnk a tartás, takarmányozás tekintetében a 8. hónap közepéig. Egyedül a minõségnek kell ilyenkor komolyabb figyelmet szentelni, mert az esetlegesen penészes szénától, szalmától egy nem vemhes ló esetleg kólikázik, de valószínûleg különösebb probléma nélkül átvészeli. A vemhes kanca viszont szinte biztos, hogy elvetél. A vemhesség utolsó harmadában fontos a megnövekedett fehérje- és kalcium- szükséglet kielégítése. De a magzatépítés nem akkora megterhelés a kanca számára, hogy ezért 10-20%-nál nagyobb mértékben megemeljük takarmányadagját. A mikroelem- és vitaminigények kielégítése az etetett takarmány aminosav garnitúrája mellett viszont nagyon fontos. Pontos szintekkel nem szeretném az olvasókat untatni, azt a különbözõ takarmányos cégek tanácsadói pontosan ismerik és minden érdeklõdést szívesen vesznek. Ezt a legegyszerûbben kész koncentrátumok vagy tápok etetésével lehet elérni, az elhízás elkerülése érdekében érdemes betartani a gyártó felhasználási javaslatát. Az ellés elõtt, amennyiben ismernénk annak pontos idejét, akkor jó lenne korpás – ivós abrakot etetni a kancával, de persze ez általában nem kivitelezhetõ. Ellés után viszont mindenképpen javallott. (Itt fontos megjegyezni, hogy csak elsõ osztályú minõségû búzakorpát etessünk, a korpában lehet a legtöbb toxin.) Az ellést követõ 3.-4. napon már fontos, hogy az emelt takarmányadagot kapja a kanca a megnövekedett táplálóanyag-igény kielégítésére. A szoptatós kanca testtömegének csökkenése csak egy bizonyos ideig normális A szoptatás intervallumát érdemes két részre osztani. Az elsõ 3-3,5 hónap, illetve az ezt követõ idõszak, választásig. Az elsõ idõkben a szoptatós kanca szükséglete kétszeresére nõ a létfenntartáshoz képest. Ez már igen nehezen elégíthetõ ki csupán zabbal és réti szénával. Szerintem ez az egyetlen idõszak, amikor a lucernaszéna etetése indokolt a megnövekedett fehérje- és kalcium- szükséglet kielégítésére. Ebben az elsõ három hónapban a napi tejtermelés elérheti a 20 litert is, ami jelentõsen megterheli a szervezetet. Ezért a szoptatós kanca mindenféleképpen veszíteni fog a testsúlyából az elsõ hónapban, de a további testtömeg csökkenést meg kell akadályozni. A szoptatás második felében, amikor a csikó már vesz fel megfelelõ mennyiségû egyéb takarmányt és a kanca tejtermelése is csökken, akkor csökkenthetjük a bevitt táplálóanyagok mennyiségét. Ilyenkor a létfenntartáshoz képest 50%-kal magasabb a szükséglet. A tenyészkancák takarmányozásának tárgyalásánál nem szabad kihagyni a szopós csikók abrakolását sem. Mindig a korai abraketetés híve voltam. Kéthetesen, de legkésõbb egy hónaposan a csikót ki kell kötni, saját etetõt kell neki biztosítani és abban roppantott zabot vagy csikótápot kell biztosítani a jövõ nemzedék sportlovának. Az egyik legfontosabb eleme a lótakarmányozásnak a vehemépítés és csikónevelés megfelelõ kiszolgálása. Amennyiben ebben az idõszakban mindent megadunk a csikónak, születés elõtt és után egyaránt, akkor már csak a genetikai adottságokon és persze az esetleges sérüléseken múlik a jövõbeli karrier.