TÖRTÉNELMI EMLÉKEK
A kutyatartás nyomai egészen a csiszolt kőkorig követhetők, némely lelőhelyen még a pattintott és csiszolt kőkor közötti átmeneti időszakig is. Egyes korai jelek megtalálhatók Dániában, ahol középkori településeken csontvázmaradványokra bukkantak, s ezek már számos vonatkozásban hasonlítottak a mai kutyához. Ezek a csontok i. e. 7000-től származnak. Kutyacsontokat találtak az i. e. 6000-8000-ből származó egyiptomi sírokban is. Ausztráliában a dingó feltehetően több ezer évvel ezelőtt fejlődött ki, és minden bizonnyal valamelyik nomád törzs háziállataként került a kontinensre. Azóta vaddá vált. Afrikában a basenji a pigmeus törzs vadászkutyája volt, és ezek a törzsek a kutyát még ma is használják. A basenji valahogyan elkerülhetett Egyiptomba, ahol rokon fajtái napjainkban is megtalálhatók. Az egyiptomiak egyébként közismertek macska- és kutyakultuszukról; ezeket az állatokat számos vallásos, művészeti alkotásukon fellelhetjük. A kutyafejű isten például valláskultúrájuk szerves része volt. Számos ősi fajta eltűnt az idők ködében, de Irakban például még mindig él a saluki és a kurd. (A kurd egyébként emlékeztet a masztiff-féle vadászó és harcoló - főleg háborúkban használt - kutyákra, amelyeket a babiloni művészeti alkotások is ábrázoltak - i. e. 2000körülről.) Amikor a korai telepesek Amerikába érkeztek, számos kutyafajta létezett már; az észak-amerikai indiánok, az eszkimók és a mexikói őslakosság-tulajdonában. Ezek közül az ősi fajták közül csupán az eszkimó szánhúzó kutya és a mexikói szőrtelen kutya, a xoloizcuintle maradt fenn - az előbbi valószínűleg a farkas és a spicc típusú kutya keveréke.
Görögországban időszámítás előtt 400-ból már meglehetősen sok leletet találtak különböző fajtájú kutyákról. Ebben az időben vadászatra nagy, nehéz agarakat és kisebb termetű whippet használtak, "kedvenc állatként" pedig a törpe spicceket. Európában kevés történelmi emlék maradt arról, milyen fajta kutyákat tenyésztettek. Angliában barlangfestmények ábrázolnak néhány kutyát, amelyek talán együtt vadászhattak az emberrel, de ezen kívül a legrégebbi bizonyíték a nagy dogtípusú kutyák létezéséről, az ugyancsak a szigetországból származó úgynevezett Crinobeline érmén található. Ez hozzávetőlegesen i. sz. 50-ből származik. A rómaiak inváziója idején Angliában könnyebb alkatú, agárszerű római kutyákat kereszteztek nehezebb testű angol vadászkutyákkal. Az így kitenyésztett hatalmas, erős angol kutyákkal előbb medvére és más nagy vadakra vadásztak, majd később - a római arénában - bikák ellen küldték harcba őket.
|